Mindannyian megérdemeljük hogy szépen éljünk!

 

 

Ha a múltamra gondolok, elmondhatom, hogy a kapcsolatom a táplálkozással már gyermekkoromban elkezdődött. Önmagammal soha nem voltam megelégedve, ahogy mondani szokás, duci gyerek voltam, tele kisebbségi érzéssel, alacsony önértékeléssel, önbizalomhiánnyal.

 

Abban az időben – főleg egy kisvárosban, ahol felnőttem – nem sokat lehetett tudni az egészséges táplálkozásról, a fogyókúrákról pedig annyit, hogy ahhoz hogy lefogyjunk éhezni kell, valamint azt, hogy kenyér helyett együnk burgonyát és sok gyümölcsöt. Éhezni soha nem tudtam, ezért aztán jó sok burgonyát ettem és gyümölcsöt, aminek persze hízás lett a következménye.

 

Ráadásul, körülbelül 10 éve hirtelen, 1-2 hónap alatt  meghíztam 10 kilógrammot, amitől persze bepánikoltam és arra gondoltam, hogy ha ez így megy tovább, hamarosan elérem a 100 kg-ot.

 

Akkor már orvos voltam és Kolozsváron éltem, a táplálkozással kapcsolatos dolgok pedig már napirenden voltak. Elkezdtem információk után kutatni  szakkönyvekben, interneten, stb. Az orvosi végzettségem sokat segített az információk megértésében és szelektálásában. Sikerült kidolgozni egy fogyási stratégiát, amit a magamévá tudtam tenni és lefogytam egy év alatt 15 kg-ot. A jó hír az, hogy bár korban haladok előre, a kilók nem jöttek vissza.

 

Mindez idő alatt, a kilókkal harcolva, feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is akarok én valójában lefogyni, miért olyan fontos nekem, hogy 10 cm-el kevesebb legyek?

 

A válasz nem jött könnyen, de megjött:  megtanultam nem úgy fogalmazni hogy: „sovány kell legyek ahhoz, hogy elfogadható legyek”, hanem úgy, hogy  MEGÉRDEMLEM, hogy soványabb legyek, hogy jobban nézzek ki, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. Megérdemlem, hogy ne cipeljek magammal mindenhová 10-15 plusz kg-ot. Ez a gondolat óriási erőt adott. Attól kezdve számomra a fogyókúra nem volt többé fogyókúra, hanem jutalom! Valahányszor egészséges változatát választottam a szalmakrumplinak vagy esetleg lemondtam róla, nem áldozatot éreztem, hanem azt, hogy megjutalmazom magam. Ez a gondolat tovább növekedett bennem, míg aztán megfogalmazódott az, amit talán életem mottójának is tekinthetek: “MINDANNYIAN MEGÉRDEMELJÜK, HOGY SZÉPEN ÉLJÜNK”. És ebben a “szépen élésben“ benne van minden: az egészséges táplálkozás, az evés öröme, a szervezetem tisztelete és még a fogyókúra is.

 

 

Ahhoz hogy adjak egy keretet a tudásomnak, mesteri  fokozatot szereztem táplálkozástudományból a Kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem keretén belül, valamint egy dietetikus technikusi képzést is elvégeztem.

 

Célom az, hogy átadjam azt amit tudok, amiben hiszek, másoknak is és tanítsak mindenkit akit érdekel egészségre, szépen élésre.

 

Dr. Kovács Enikő